Óriás selyemgomba (Amanita ceciliae)

Legfontosabb jellemzői:
- Olívbarna, bordázott szélű, szürkén pettyes kalap
- Fehér, sűrűn álló lemezek
- Szürkés színű, kígyóbőrszerűen mintázott tönk
- Tönkbázisban bocskorszerű, körkörös zónák
- Puha, vékony, szagtalan hús
- Lomberdőben nő
Határozóbélyegek
Miről ismerhető fel az óriás selyemgomba? Figyeljük meg az alábbi, rá jellemző tulajdonságokat!
Gombahatározásnál tartsuk szem előtt, hogy az egyes példányok megjelenése még az adott fajon belül is igen változatos lehet. Soha ne támaszkodjunk kizárólag a képekre és a vizuális összhatásra, hanem vegyük sorra a legfontosabb határozóbélyegek leírásait!
1/5. Kalap
Olív-, okker- vagy szürkésbarnás, szélén világosabb; felületét szürkés színű, szabálytalanul elhelyezkedő, könnyen letörölhető pettyszerű burokmaradványok borítják; a kalapszél erősen bordázott. Kezdetben tojásdad, majd harang alakú, domború, idősen kiterülő.
2/5. Termőréteg
Sűrű és szabadon álló, széles, hasas; fehér színű, idősen esetleg szürkés árnyalatú lemezek.
3/5. Tönk
Fehéres, szürkés színű, kígyóbőrszerűen mintázott, fogdosásra feketedő, lefelé kissé vastagodó, idősen üregesedő belsejű tönk.
4/5. Bocskor
Valódi bocskora nincs, de a tönkbázisnál jellegzetes széttöredező, szürkés színű, körkörös zónák láthatóak.
5/5. Hús
Puha, törékeny; fehér színű, nem színeződő; a tönkben üregesedő, a kalapban vékony; szagtalan hús.




