Tüskés galóca (Amanita echinocephala)

Legfontosabb jellemzői:
- Fehéres, halvány szürkésokkeres kalap durva, felálló, piramis formájú pettyekkel
- Sűrű, szabadon álló, gyakran zöldes árnyalatú lemezek
- Répaszerűen megvastagodó tönk, alján körkörös, durva rücskökkel
- Fehéres, gyakran szakadozott gallér
- Vastag, puha, fehéres hús
- Meszes talajú lomberdőkben nő
Határozóbélyegek
Miről ismerhető fel a tüskés galóca? Figyeljük meg az alábbi, rá jellemző tulajdonságokat!
Gombahatározásnál tartsuk szem előtt, hogy az egyes példányok megjelenése még az adott fajon belül is igen változatos lehet. Soha ne támaszkodjunk kizárólag a képekre és a vizuális összhatásra, hanem vegyük sorra a legfontosabb határozóbélyegek leírásait!
1/5. Kalap
Fehéres, szürkés, halvány szürkésokkeres színű; sokáig félgömb alakú, majd domború, végül kiterülő kalap. Felületét jellegzetes, piramis formájú, durva, felálló, hegyes pettyek, pikkelyek ("tüskék") borítják, színük fehéres, szürkésokkeres, és többnyire nem vagy csak nehezen letörölhetőek. A kalap széle gyakran kissé cafrangos a burokmaradványoktól.
2/5. Termőréteg
Sűrűn és szabadon álló; fehéres, halványszürkés színű lemezek, gyakran jellegzetes, halványzöldes árnyalattal, mely főként a fiatal termőtestek metszetén figyelhető meg.
3/5. Tönk
Fehéres, vaskos, a tövében répaszerűen kiszélesedő, bunkós, a talajban többnyire mélyen gyökerező tönk. Felülete a gallér alatt szálas, pelyhes; megvastagodó alján körkörösen, több sorban elhelyezkedő durva rücskök borítják. Bocskora nincs.