Gombapárok összehasonlítása

Határozóbélyegek

Miről ismerhető fel az őztapló? Figyeljük meg az alábbi, rá jellemző tulajdonságokat!

Gombahatározásnál tartsuk szem előtt, hogy az egyes példányok megjelenése még az adott fajon belül is igen változatos lehet. Soha ne támaszkodjunk kizárólag a képekre és a vizuális összhatásra, hanem vegyük sorra a legfontosabb határozóbélyegek leírásait!

1/3. Kalap

Halvány fahéjbarnás, őzbarnás, kiszáradva krémszínű, fehéres; felülete finoman szőrös, nemezes, nem vagy alig láthatóan zónázott; alakja legyezőszerű, vékony, lapos, széle éles. Szomszédos kalapjai rendszerint szalagszerűen összenőnek és kiterjedt csoportokat alkotnak, több sorban, tetőcserépszerű elrendezésben. Olykor az aljzaton elterülő, azt nagy felületen beborító, esetleg csak részben visszahajló (kevésbé kalapszerű) termőtesteket fejleszt.

⌀ 2-4 cm

2/3. Termőréteg

Fiatalon piszkosfehér, majd halvány (idősen sötétebb) sárgásbarnás; jellegzetesen megnyúlt, szabálytalan, labirintusszerű, kissé szögletes, feltűnően széles pórusok; az aljzatra szélesen lefutó termőréteg.

spórapor: fehér

3/3. Hús

Vékony, szívós, idősen kissé parafaszerű; halványbarnás vagy fehéres hús. Szaga nincs.

Előfordulás

Mikor és hol teremhet őztapló? Ezen tulajdonságok a keresést és a határozást egyaránt segítik.

Válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket: Melyik hónapban találtuk? Milyen élőhelyen volt; lomberdőben, fenyvesben, füves területen, esetleg városban? Hol nőtt; talajon, holt faanyagon, esetleg élő fán? Ha voltak fák a közelben, pontosan milyen fafajták voltak?

Termőidő

Egész évben megtalálható.

Élőhely

Elhalt lombos fák erősen korhadt anyagán; tuskókon, kidőlt fatörzseken és vastagabb ágakon, sokszor több sorban szalagszerűen összenőtt, kiterjedt csoportokban terem. Egyéves (nem évelő), de egész évben megtalálható, Magyarországon ritka faj.

Kedvelt fái

Legtöbbször bükk anyagán nő, de más lombos fákon is előfordulhat.

Életmód és ökológiai szerep

Korhadékbontó szaprotróf (fehérkorhasztó).

A korhadékbontó gombák mindig holt faanyagon, fajtól függően például álló vagy fekvő fatörzseken, tuskókon, különböző vastagságú ágakon, elhalt gyökereken, esetleg tobozokon nőnek, ezek lebontásáért felelősek. A táplálékul szolgáló holt faanyag lehet akár a földfelszín alatti, elhalt gyökér vagy betemetett faanyag is (ilyenkor tévesen talajlakó szaprotrófnak, vagy mikorrhizásnak gondolhatjuk őket). Máskor akár élő fa elhalt részein is nőhetnek, így tévesen akár parazitának is tűnhetnek. Mivel a faanyagok sokáig megtartják a bennük felgyülemlett vizet, az ide tartozó fajok egy része aránylag jó szárazságtűrő.

Ehetőség

Az őztapló nem ehető.